Őszi süllőzés az Ebrón - 2011. november
- Szervezett norvég túra - 2012. augusztus
- Őszi süllőzés az Ebrón - 2011. november
- Kiemelt célpontunk az Ebró - 2011. március
- Kazahsztáni harcsázás az Ili-folyón - 2010. június
- Svédországi csukázó túra III.rész - 2009. május
- Svédországi csukázó túra II.rész - 2009. május
- Svédországi csukázó túra I. rész - 2009. május
Végre eljött a rablóhalas horgászok számára oly kedves ősz, mely egy nagy változást is hozott magával. Évek óta összeszokott társaságunk a megszokott októberi svédországi csukázás helyett már vágyott egy kis újdonságra, ezért úgy döntöttünk, hogy Spanyolország felé vesszük az irányt, és az Ebro-folyón teszünk egy egyhetes bemutatkozó látogatást az ottani süllő kolóniának.
Erre két jó ürügyünk is volt, az egyik Attila barátom 40. születésnapja, aki ezt az utat kapta a társaságtól ajándékba, a másik pedig Laci – alias Jessy – csatlakozása a csapatunkhoz. Ő igazi süllőgurunak számit hazai berkekben, tevékenységi területe a Balaton – Velencei-tó – Tisza-tó háromszög. Mivel jómagam az Adventure Fishing csapatát erősítem, így nem okozott különösebb fejfájást a túra szervezése, a caspei apartmanunkra esett a választás, mivel már korábban jártam itt, és tudtam, hogy milyen profi kiszolgálásra számíthatunk.
Eljött a várva várt nap, mindössze 2 óra repülés, és 2 óra autózás választ el az Ebrótól
Kora hajnali kelést, majd egy kétórás barcelonai repülőutat követően már délben megpillantottuk az Ebro-folyót. Mequinenzában egy rövid kitérőt tettünk, ahol üdvözöltem ottani partnerünket, és a jól felszerelt horgászboltjában vettünk pár – helyi süllők által is kedvelt – twistert. Kérésemre 3 különböző fajtát ajánlottak, mindhármat fehéres árnyalatban. Nem is húztuk nagyon az időt, plafonig megpakolt bérelt Seatunk sportos tempóban tette meg a Caspe városáig hátralevő 38 kilométert. Az első hidegzuhany itt ért bennünket. Bár tudtam, hogy a rendhagyó és extrém aszály miatt (március óta nem esett az eső) alacsony lesz a vízállás, arra igazán nem számítottam, hogy 16(!) métert esett a vízszint, és a máskor hatalmas vízterület helyett csupán egy vékony patakocska csörgedezett a közúti híd alatt. Ijedségünk később alaptalannak bizonyult, maradt azért még bőven víz a Felső-tározóban, csak a part menti öblök helyett így főleg a mederben horgásztunk, enyhe sodrásban, a máskor megszokott állóvíz helyett.
Ilyen alacsony volt a vízállás, háttérben a közúti híd
A tulajdonos már várt bennünket, és megmutatta, hol találjuk a motorcsónakokat, illetve a térképen bejelölte, hogy mely részeken érdemes próbálkozni ennél a vízállásnál. November elején 6 órakor sötétedik be teljesen, így addig az időpontig kellett kiérni a kikötőbe. Ez nem kis lemondással járt, mivel köztudott, – és ez alól bizony az Ebro sem kivétel – hogy szürkületkor, és az azt megelőző időszakban a legjobb a kapás. Az érkezés délutánján már az első utunkba kerülő partszakaszt faggattuk a frissen beszerzett twisterekkel, de az idő rövidségének köszönhetően két süllőt sikerült becserkészni. Megjegyzem az utolsó 5 percben találtunk rá egy jó kövezésre, ahol minden dobásra volt rávágás, de sajnos indulnunk kellett a kikötőbe. Indulás előtt megfogadtuk, hogy csak saját fogyasztásra viszünk el halat, így a két kifogott süllő sorsát Jessy pecsételte meg, aki nemcsak remek horgász, hanem mint kiderült kiváló szakács is.
Fogas fokhagymával spékelve, olívaolajban kisütve - nem tudtuk megunni
Másnap erőteljes széllökésekre ébredtünk. Jessyvel úgy döntöttünk, hogy ketten kiülünk a partra, és a helyben használt pellettel megpróbálunk harcsát vagy pontyot fogni. Utólag belátom, hogy ezt nem kellett volna erőltetni. Ha egyszer az ember eldönti, hogy süllőzni fog, akkor szentelje annak minden figyelmét, VAGY válasszon ki egy állandó helyet, és oda etessen rendszeresen. Ekkor jó eséllyel pályázhatunk az Ebron elhíresült rekordméretű halakra. Kétszer próbáltam meg két különböző helyen pelletezni, sajnos 1-2 maszatoláson kívül nem volt semmi, holott akik a kiülős – egy helyre etetős stratégiát követték, szépen fogtak harcsát és pontyot is. Mivel zsigereinkben mégiscsak pergető horgászok vagyunk, így hamar visszaültünk a csónakba és tovább vallattuk a tegnapi kövezést – természetesen jó eredményekkel, így ismét fejedelmi fogas vacsorában volt részünk. Itt jegyzem meg, hogy a kifogott süllőket minden esetben megpróbáltuk a lehető legkíméletesebben visszaereszteni, és csak saját fogyasztásra vittünk el pár halat, elsősorban a mohóbbik, mélyrenyelős fajtából.
Fantasztikus látványt nyújtott az őszi Ebró
A harmadik napon elhatároztuk, hogy megpróbálunk halszelettel mártogatni, itt azonban szembesültünk az egyik fő problémával, nevezetesen hogy az Ebron könnyebb többkilós halakat fogni, mint csalihalnak való küszt. Nagy nehezen sikerült pár darabot fogni, javaslom mindenkinek, hogy pakoljon be legalább egy csalihalas botot a hozzá való szerelékes létrákkal együtt. A rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően kilátszottak a mederből a korábban elárasztott olívaligetek. Jessy és Raga jó érzékkel egy ilyen fa mellé kötött ki a folyó közepén, és kockáztatva az elakadást, ide dobáltak a halszelettel. Egy darabig semmi, majd délután 4 óra magasságában beindultak a tüskéshátúak, követve az egy dobás – egy hal mámorító érzését. Ezt a mutatványt megismételtük a következő napon is, immár mindkét csónakkal, de a jobbik süllőtanyát ismét Jessyék választották, így nemcsak a kapásjelzőjük volt karika formájú, hanem a délután nagy részében botjaik vége is. Éppen ezért Attilával együtt nem kevés ugratásban volt részünk, melyet próbáltunk hősiesen elviselni.
Legfontosabb a jó helyválasztás
A negyedik nap változott a helyzet, ugyanis éjjel esett az eső, és másnap áradt a folyó. Mivel kifogytunk a csalihalakból, így megálltunk egy lapos öbölben, ahol ezúttal szinte pezsgett a víz a kishalaktól. Több se kellett Attilának, aki látván, hogy a part menti sekély, iszapos vízben rabol a süllő, máris odahajította az egyik halszelettel csalizott horgát. Két perc múlva egy 5 kiló körüli süllővel lett gazdagabb. Nagyon nem is mentünk tovább, a nap hátralevő részében vagy másfél tucat süllővel ajándékozott meg négyünket ez az a sekély öböl.
Igazi szülinapi ajándék
Jól mutatja a viszonyok állandó változását, hogy másnap hiába próbálkoztunk ugyanezen a helyen, semmit se fogtunk – még csalihalat se. Hiába igazi horgász eldorádó az Ebro-folyó, a halat sokszor itt is meg kell keresni, és amennyiben nem megy a hal, érdemes a módszereket is sűrűbben változtatni. Végre azonban ezen a napon is sikerült két kanyarral lejjebb egy ideális helyet találnunk, ahol 4 órakor be is indultak a kapások, sötétedésig közel 20 darab süllőt fogtunk négyen.
Vajon merre induljunk?
Mondanom se kell, hogy másnap hiába jöttünk vissza ide, az eredmény nulla. Egyébként ez volt az utolsó napunk, és az egyetlen, ahol lebetliztünk. Sebaj, gyönyörű időnk volt gyakorlatilag egy szeles napot leszámítva végig, napközben rövidnadrágban, félmeztelenül ment a peca, bár ahogy elkezdett alkonyodni, úgy kerültek sorban elő a hosszú ujjú pulcsik, majd a kabátok is. Mivel még maradt némi süllőfilé a hűtőben, így aznap este is fejedelmi búcsúvacsorában volt részünk Jessynek köszönhetően.
Egy kis bicepszre gyúrás
Másnap korán reggel indultunk a reptérre, a mihamarabbi viszontlátás reményében intettünk búcsút az Ebro-folyónak. Hasta pronto!
Gács Csaba
Adventure Fishing Team
Szeretnél Te is az Ebrón süllőzni? Megteheted már heti 290 eurótól! Bővebb információért kattints IDE, vagy vedd fel velünk a kapcsolatot a lenti adatlap kitöltésével!