Kazahsztáni harcsázás az Ili-folyón - 2010. június
- Szervezett norvég túra - 2012. augusztus
- Őszi süllőzés az Ebrón - 2011. november
- Kiemelt célpontunk az Ebró - 2011. március
- Kazahsztáni harcsázás az Ili-folyón - 2010. június
- Svédországi csukázó túra III.rész - 2009. május
- Svédországi csukázó túra II.rész - 2009. május
- Svédországi csukázó túra I. rész - 2009. május
A kazahsztáni Ili folyó sok horgász álmai között szerepel, mint horgásztúra célpont. Nekem idén júniusban megadatott hogy horgászhassak a legendás harcsaparadicsomban. Persze azt sokan nem gondolják, hogy még egy ilyen vizen is lehetnek olyan tényezők, amelyek nehezítik a horgászatot, rontják az esélyeinket.
A sivatag nem valami barátságos
Mikor 300 km sivatagi autózás után átszálltunk a csónakokba, melyek a táborba szállítottak minket, már láttam hogy a szerencse nem áll mellettünk ezen a túrán. Kakaó színű, áradó vízzel fogadott az Ili, és halgazdagság ide, vagy oda, annyi tapasztalatot már gyűjtöttem a világban, hogy tudjam, sok jót nem tartogat egy ilyen áradás még az Ili folyón sem. Persze nem akartam rögtön az elején negatív lenni, és végül is fogtunk halat, szépeket is, de ne szaladjunk ennyire előre.
Útban álmaink vizén a tulajdonossal Daurennel
A táborban a hely vadságához képest jó körülmények fogadtak, a sátraink köré nádból épült házikó biztosította a nappali hűvösebb, és az éjszakai melegebb hőmérsékletet. Komfortos étterem, toilett, és zuhanyzó szolgálta ott létünk alatt a kényelmünket. A képeket persze azzal tudattal nézegessük, hogy több száz kilométerre minden lakott területtől feküdt a táborunk, így megbecsülendőek voltak azok a körülmények amelyek között élhettünk 10 napig. Mind ahogy becsülendő volt a jégbehűtött sör, üdítő, ásványvíz, ami akár a csónakban, vagy az étteremben nap mint nap rendelkezésre ált, a kicsit egyhangú, de amúgy ízletes étkezések mellé.
Feltűnik a tábor
Komfortos táborban éltünk 10 napig
Érkezés után mindenki szerelt és rohant ki a vízre, ami a huszonegynéhány óra utazás után is teljesen természetes volt az olyan horgászfanatikusok körében mint amilyen a mi csapatunk volt. A gyors Volfcraft hajókat helyi túravezetők vezették, és már hasítottuk is a vizet álmaink horgászata felé.
Profi hajók vártak minket
Vár az Ili
Az első nap tapasztalatai vegyesek voltak. A terület szemben a delta lejjebb lévő szakaszával itt sekélyebb, és gyorsabb folyású volt, ami az áradás miatt most egy kicsit mélyebb, de még gyorsabb volt. Elsődlegesen a fenekező horgászat működött és mellette erőltettük páran a kuttyogást is, bár ehhez a módszerhez nem volt optimális a pálya. Az első tapogatózások után Krisztián volt az a szerencsés, aki összeakadt élete halával mindjárt az első napon – egyébként ő volt az aki a túrán végig a sikeres horgászok közé tartozott – egy 1,9 méteres szép bajuszossal. Fenekező módszerrel felkínált balinszeletet kívánt meg a már igen jónak mondható harcsa. A többiek napja főleg tapasztalat gyűjtéssel telt el, és jött pár kisebb harcsa.
Krisztián szép harcsája
Szólnom kell túránk napi rituáléjáról a balinfogásról is. Harcsázás ugyanis nincs balin nélkül. Ez a kedvenc eledele a folyó bajuszos óriásainak. Az áradás miatt megfogásuk sokkal nehezebb volt mint egyébként. Az élővíz sodorvonalainál most kevésbé voltak fellelhetők ezek a gyors ragadozók. Be kellett mennünk értük az Ili csatornáiba, tavaira, ahol az összefolyásoknál egyszer nagyon könnyen, másszor vért izzadva fogtuk meg a csalinak valót.
Balinozunk
Második nap Imi barátommal indultunk a vízre az öreg Zsenyával, a folyó tapasztalt halászával. 40 perc motorozás után ugratta fel a hajót a nádra és dobtuk be a fenekező cuccainkat a balin szelettel.
Én a Koós féle Banax csónakos botot, és a Banax legújabb harcsázó orsóját, a GT Xtrem-et vetettem be a harcsák ellen. A 8/0 Gamakatsu horog speciális előkére volt rögzítve amely egy brutális forgóval a 0,79-os 121 kg-os szakító szilárdságú Tufline XP fonott zsinórhoz csatlakozott.
De hiába volt a maximális hatékonyságú felszerelés, akkor, és ott Imi balinszeletét választott a 2 méter 3 centis bajuszos gyönyörűség. 10-15 perces fárasztás után csónakba húzta vezetőnk a szép állatot és egy közeli kis szigetre mentünk a fotózáshoz.
Imi szép harcsája még küzd
......és a fotózásnál pózolva
Miután elengedtük a halat – az Ili folyó harcsái védettek, csak C&R horgászat engedélyezett – kérésemre kuttyogni kezdtünk. Hiába, én ezeket a statikus, üldögélős horgászatokat annyira nem kultiválom. Elkezdtünk csorogni. Az öreg szakavatott kezekkel vezette a csónakot a legjobb gödrök, visszaforgók fölé, amelynek rövidesen meg is lett az eredménye.
A második külső kanyaríven voltunk túl, és éppen a következő mélyvizes rész felé irányította a csónakot Zsenya, mikor egy óriási ütés a bot spiccen, és már indult is oldalra a zsinór. Kis kivárás után erőből, irtózatosat ütöttem a halnak, amely akkor már indult volna ki a nád felé. Mivel a felszerelésem erejében biztos voltam így abban a percben eldöntöttem, hogy kockáztatok, és erőből fogok fárasztani. Amúgy is nagy vágyam volt egy interneten Iron 246 cím alatt található videón látható brutális fárasztást átélni itt az Ili-n, hát most itt a lehetőség.
A fárasztás első pillanata
A következő mozdulattal ráfogtam a dobra és elkezdtem felfelé erőltetni a halat, melynek eredményeképpen az akasztástól számított 3 másodpercen belül felszínen volt a hal. Mintha felrobbant volna a víz a csónak mellett, a 2 méteres kígyózó test tombolt a horog végén. Végülis egyszerűen nem bírtam izomerővel és engednem kellett egy kicsit, így 10-15 méter zsinórt lehúzott a dobról az első igazi kirohanásakor. Vezetőnk elfehéredve nézte mit művelek, és próbálta magyarázni, hogy hagyjam menni a halat. Én akkor már eldöntöttem, hogy olyan isten nincs, ez ugyan nem megy sehova, maximális erővel fárasztottam a harcsát, és időközben már ismét csónak közelbe került a hal. Itt aztán bevetett minden trükköt, amit harcsa bevethet. Többször átment a hajó alatt, ütötte a zsinórt a farkával, újra és újra próbált kitörni, amit persze én nem hagytam. A felszerelés brutális terhelésnek volt kitéve, de bírta.
A hal keményen harcolt
A felszerelés maximális terhelést kapott
A botom sokszor nyélig a vízben volt, és a Banax orsó 25 kg-os fékje, nem csak papíron tudja ezt az értéket az biztos, mert csontig betekerve egy jottányit sem engedett a halnak. A zsinór is kapta a terhelést de ott sem volt gond, hátralévő 9 napban még sok harcsát segített partra nekem, még egy ilyen küzdelem után is.
A 2 méteres harcsa végül 5 perc után csónakban volt és már mentünk is a kis szokásos szigetünkre a fotózáshoz, amely után gond nélkül, egészségesen elúszott az Ili sárgás vizében.
csónakba kerül őkelme
Emberes halacska
2 méter 3 centi
Nagyobb mint én
Könnyes búcsú
Mikor a táborban este megnéztük a képeket és rajta a dátumozó által rögzített időpontokat, a többiek döbbenten látták hogy a teljes fárasztás ideje mindössze 5 perc volt. Erről heves vita alakult ki, hogy ez jó e a harcsának, de Oláh Csaba, tapasztalt harcsás barátom ennek gyorsan véget vetett mondván, a halnak is, és a horgásznak is az a legjobb ha minél hamarabb csónakban van a harcsa. Persze logikusan én is erre következtettem, hogy jobb így, mint fél óra alatt dögre fáradva kivenni, aztán alig tud elúszni szerencsétlen, úgy elkészül az erejével. Mindezek ellenére a tábor lakói ezek után már csak „brutálnak” becéztek, Zákonyi Botond barátom pedig lelki szemeink elé festette riadt szemű harcsák tömegét, amik éppen elvándorolnak az Iliről nehogy összeakadjanak velem. Ha el nem is vándoroltak a folyóból de az biztos hogy ha én elindultam a vízre már készítették a fehér zászlókat, hogy ne bántsam őket.
Nekem viszont ott volt az élmény, azaz egyedülálló élmény, amire mindig is vágytam, hogy összemérhessem az erőmet egy ilyen óriással. Úgy férfiasan, test a test ellen, amikor a felszerelésen nem múlik semmi csak rajtam, hogy bírom e fizikailag, izomerővel megtartani, fárasztani a halat. Én már a második napon megkaptam azt az Ilitől, amiért idejöttem: az igazi harcot életem legnagyobb halával. A túra hátralévő napjai már csak ráadást jelentették erre az élményre. Fogtam még pár 1,2-1,5 méteres harcsát, nagyon sok 1 méter körülit, persze főleg kuttyogva. Zákonyi Boti barátomat párszor megfürdette az akasztás után egyből a felszínre kényszerített harcsa, így a becenév most már szerintem rajtam marad egy életre: „brutál”. Persze azért ne felejtsük ehhez kellett egy olyan felszerelés is amire itt „pestiesen” csak annyit mondunk szintén, hogy „brutál”.
Persze az igazsághoz tartozik, hogy én a szerencsés horgászok közé tartoztam, akik megfogták a 2 méteres harcsájukat. Az áradó víz miatt azonban nem annyit és nem akkora halakat fogtunk, mint szerettük volna. Aki vad vizen horgászik az tudja, hogy ez mindíg benne van a pakliban. A túra másik nagy tapasztalata, hogy ez a szakasza a folyónak elsősorban a fenekező horgászatnak kedvez, nem annyira a többi módszernek, így a terveink között szerepel hogy a jövőben a folyó alsóbb szakaszán is lehetőségek után nézünk, ahol a pergetők és kuttyogók is megtalálhatják a számításaikat, úgy mint a fenekezni szeretők.
Pálfai Gábor
Adventure Fishing Team