Magyar Magyar English Roman Sved Italiano Deutche Russia

Svédországi csukázó túra II.rész - 2009. május


Az Alsteran patak, és a tengerparti sér szigetek


Az Asnen tóról hajnalban indultunk tovább, kb 90 km állt előttünk az Alsteran patak mellett fekvő panzióig, ahol Michael a dán tulajdonos már várt minket. A panzió gyors bemutatása után, már ültünk is be az autókba és mentünk ki a patakhoz, amely nagyjából 20 km hosszan kínálta a szebbnél szebb pisztrángozó helyeket.  Vadregényes érintetlen környezetben  fut a patak, többször is duzzasztva ,kisebb tározó részeket képezve. A horgászat természetesen a felduzzasztott részeken jelentősen könnyebb, a patak gyorsabb sekélyebb szakaszain dús vegetáció, sziklák nehezítik a horgászatot. A patak 6 revírre van felosztva, ezeken különböző szabályok mellett horgászhatunk, van ahol csak legyezve, többségén viszont pergetve is foghatjuk az akár 2-3-4 kilós gyönyörű sebes pisztrángokat.

Mesebeli táj, és víz várja az Alsteran patakra érkezőket


Sokatmondó tény, hogy a kb 1.5 óra horgászat alatt 4 gyönyörű pisztrángot fogtak a srácok, míg én kezdő legyesként bénáztam a szereléssel, és a dobálással. Hát igen. Tény, hogy ez nem kezdő legyesnek való pálya. Mindenesetre nekem már az is hihetetlen volt, hogy egy ilyen vízen gázolhatok, ebben a gyönyörű környezetben. Igaz, ami a pisztrángoknál nem sikerült, azt a túra során csukáknál kamatostul kaptam vissza, sikeresség szempontjából.

Csaba gyönyörű sebes pisztrángot fogott mini wobblerrel


Botond sem maradt le, szintén szépségdíjas pisztrángjával

Az Alsteranon eltöltött pár óra után, útra keltünk a tengerparti vidék felé, ahol Gryt-ben várt  minket a szállásunk. Az út nagyjából 3-3,5 óra lehetett, és volt benne egy kis izgalom is, mivel Csaba, addig, addig halogatta a tankolást, hogy a végén a fedélzeti komputer szerint 0 megtehető kilométerrel gurultunk be egy benzinkútra. Igaz, ennek a malőrnek köszönhetjük, hogy találkoztunk egy valódi jávorszarvassal, mivel benzinkutat keresvén letértünk a főútról egy kis mellékútra, és „őfelsége” ott álldogált az út mentén. Majd miután filmre vettük, komótosan átügetett a túloldalra és elballagott az erdőben.

Este 6 körül értünk Gambleby-be, ahol már várt a kemping tulaja, és körbevezetett minket. Fotózás után indultunk is tovább Gryt-be, ahol 3 éjszakára kaptunk szállást. A bungaló teljesen jó volt, elfértünk rendesen, és a felszereltsége is korrekt volt. Hullák voltunk a sűrű nap után, így nyugovóra tértünk már 11 óra körül. Igaz a függönyöket be kellett húznunk, mert ekkor még enyhén világos volt kint.

Éjjel fél tizenkettőkor ilyen fényviszonyok voltak Svédországban

Másnap korán keltünk és indultunk Syrsan szigetre, ahová a tulaj saját hajójával vitt be minket. Ez volt ez egyik olyan hely ami bekerült a kedvencek közé, nagyon jól nézett ki a sziget, Pazar volt a szállás, és a fogási lehetőségek is jónak tűntek. Az orrunk előtt fogtak egy szép csukát német horgászok, amíg ott voltunk. A szigeten lazacfüstöléssel is foglalkozik a család, meg is kínáltak minket, amit rettentően díjaztam, mert nagyon finom volt.

Pazar kilátás a Syrsan szigeti bungalóból. Szerelem első látásra.

Miután megejtettük a fotózást, visszavittek minket a partra az autónkhoz, és már mentünk is Szent Anna tó felé, ahol már vártak.Megmondom őszintén ez a rész annyira nem fogott meg. Voltak szép szállások, jó csónakok, valószínűleg itt is el tudnék tölteni egy jó hetet, de nem versenyezhet pl. Syrsannal ez a hely.

Miután megnéztük a szállásokat és a vizet itt is, siettünk vissza Grytbe, hogy mehessünk ki horgászni legalább még délután egy kicsit. Szerencse, hogy nagyon sokáig világos volt, így este 10-ig is tudtunk pecázni. Ez volt az első vízre szállásunk itt a tengerparti részen, és óvatosságunk amivel elindultunk, nem volt hiábavaló. A víz alatt rengeteg szikla nehezíti a kijutást a nyílt vízre, és az öblökben is vigyázva kell közlekedni. A veszélyesebb részek bólyázva vannak, ha ezeket figyelembe vesszük, és nem száguldozunk, nagy bajunk nem lehet. Próbáltuk figyelni, ki hol horgászik, kerestük a többi horgász csónakját, hol érdemes megállni, milyen helyeken keressük a halat. A legnagyobb problémánk a szélcsendes, napsütéses idő volt.

Nem írom azt hogy az "Öreg halász, és a tenger", mert még Botond megsértődik, de a háttérben már valóban a tenger horizontját látjuk


Furcsán hangzik, hiszen mindenki ilyen horgászidőről álmodik, de jelen esetben ez tulajdonképpen lehetetlenné tette a halfogást. Mivel a víz kristálytiszta, nem csak mi látjuk a halat, ő is lát minket, és alapvetően nem is táplálkozik intenzíven ilyen körülmények között a csuka ezeken a vizeken. Viccesen hangzik, de imádkoztunk egy jó erős szélért, a hullámos vízért, vagy a felhős időért. Első délután azonban ez nem adatott meg nekünk, így kénytelenek voltunk beérni egy kisebb csukával a délutáni pecán.

Másnap korán reggel indultunk Valdemarsvikbe, ahol máűr várt minket a lengyel pergetőbajnok Robert Taszarek. Ezen a napon ő kalauzolt minket, így rövid ismerkedés után, indultunk is ki a vízre. Ez a fjordszerű, hosszú öböl megannyi oldalággal, kisebb öblökkel tarkítva, számos jó helyet rejt. A főágon haladva, megálltunk nádszéleken, illetve töréseken és ott próbálkoztunk. Mivel ezeken a vizeken a csuka fő táplálékhala a hering, így az ezüst színű műcsalikat erőltettem, és jött is pár csuka, igaz nem a nagyobbak közül valók, max 2 kilóig. Aztán próbacseresznye alapon feltettem egy jungle green Salmo Slidert 16 cm-est. Mindjárt a második dobásra jött egy jobb fajta 3-4 kg közötti csuka, aztán a nagy a semmi. Mintha kiciánozták volna a vizet. Robert látott egy igazán nagy méter körüli csukát, amint lekövette a csaliját, de ennyi, több esemény nem volt. Mondta is, hogy menjünk, átvisz egy másik helyre.

Zoli barátom, első szebb valdemarsviki csukájával

A következő oldalágon ki is mentünk jobbra, ahol egy hatalmas méretű tó szerű vízterületre jutottunk. Jobbnál jobb helyeket láttunk, de Robert nem állt meg, egészen egy nádszigetig, ahol egy másik szigettel viszonylag keskeny átjárón kezdtünk dobálni. Első dobásra fogtam egy kb másfeles csukát, majd lecseréltem az ezüst predatek sandvipert egy Salmo Fatso crank-re. Jó párat dobtam de semmi nem volt. Időközben Zoli barátom, akivel egy csónakban voltunk, szintén Fatso-ra váltott és akasztott egy szebb 5 kg körüli csukát. Filmeztük, fotóztuk, majd ment vissza, a következő dobásnál pedig megfogtam az ikertestvérét. Úgy látszott a Fatso lesz a nyerő itt, és most. Miközben Zoli éppen egy kisebbet fárasztott, az átjáró közepére dobtam, és ahogy meghúztam a csalit a vízben elakadás szerű kapás jelentkezett. Egyből éreztem, hogy jobb hal, így szóltam Zolinak, hogy indítsa a kamerát, mert ezt érdemes lesz felvenni.

Amire vártam, valóra vált

Hal viszonylag gyorsan a csónak közelébe engedte magát húzni, de az elmúlt napok tapasztalata alapján, már tudtam, hogy ettől függetlenül még lesz nemulass. Úgy is lett, mikor már egészen a csónak közelében volt, olyan erővel tört ki, hogy csak a jól beállított féknek köszönhetően nem szakította el a 25-ös monofil zsinórt.  A felszínen kígyózott a vastag hátával, mint valami anakonda. Félelmetes látvány volt a méteres csuka, a vastag, fekete hátával. Szóval nem volt semmi. Próbált a csónak alatt is átmenni, de rendre hárítottam ezeket a próbálkozásokat. Nem tartott sokáig a fárasztás, sűrű fejrázások közepette, végül csak sikerült a gripet a szájába rakni, és csónakba került őkelme. Majdnem 90 cm-ert mutatott a mérőszalag. Egészen pontosan 87-et. Súlyát csak becsülni tudtuk  8 kg körülire, de lehet, hogy mellénéztük, bár igazán nem érdekel, mert gyönyörű hal volt így is úgy is. Fotózás után természetesen visszakerült otthonába, hogy majd más alkalommal, egy másik horgásznak okozzon örömet harcos stílusával.

Mosolyt kérek!

Nos én azt mondtam magamban, ha innentől kezdve semmit sem fogok már az sem érdekel, egy ilyen hal után. Ráadásul azért ezt megelőzően is fogtam már 4-5 kg-ig szép csukákat, a több kisebbről nem is beszélve.

Mindettől függetlenül azért folyattuk a dobálást, de sajnos nem sokáig. Ijesztő viharfelhők gyülekeztek a szárazföld felől. Kockáztatni nem akartunk. Volt nálunk esőruha, de ezeken a vizeken egy komoly vihar nem gyerekjáték. Így jobbnak láttuk elindulni visszafelé. Igazunk is lett, hiszen hazafelé, már az autóból néztük, az egyre jobban zuhogó esőt. Igaz, ekkor még csak délután 3 óra volt, és sajnáltuk volna veszni hagyni a napot, ezért úgy döntöttünk csinálunk ebédet, és közben kiderül ki tudunk e még menni a vízre Gryt-nél vagy nem.

Ebéd után, már bujkált a nap a felhők közül, így nem vacakoltunk sokat, csónakba ültünk, és irány a víz. Az előző nap már felderített helyeken kezdtünk dobálni, de miután egy ütésünk sem volt, új helyek után néztünk. Találtunk is jobbnál jobbnak kinéző helyeket, de 3 csukán kívül többet nem adott már a víz nekünk, így este 9-kor elindultunk hazafelé, hiszen másnap korán indulnunk kellett, és több száz kilométeres út állt előttünk izgalmas svédországi túránk következő szakaszában.

Gyönyörű estével búcsúznak a sér szigetek

Folytatjuk……


Lépjen velünk kapcsolatba:
Név: * !
E-mail: * !
Telefonszám:
Téma:
Üzenet: * !
Ellenőrzőkód: *
!
2019 horgaszutazas.hu all rights reserved